Egy unalmas irodalom órán ültem. Épp Kata tanárnő unalmas beszédére próbáltam figyelni, de kit érdekel egy költő élete? Csak a strébereket, meg még néhány gyereket. Még az én életem sincs rendben, nemhogy még a másikéval törődjek. Pf..Még tíz perc és vége. Adja fel a házit és irány haza. Ez már a nyolcadik órám, unom már az egész napot. Magamba számoltam a másodperceket, hogy teljen az idő.
-Jól van gyerekek! Adom a házit. Párokba fogtok dolgozni, ugyan is egy házi dolgozatot kell írnotok. -Mosolygott Kata tanárnő. Mintha ez annyira jó dolog lenne. Nem figyeltem a többiekre, nem érdekel kinek ki lesz a párja. -Nagyváradi Blanka, te Nagy Alexel fogsz dolgozni. -Remek, ennél nagyobb tahót nem adhatott volna? Gyűlölöm Alexet. Beképzelt és minden lányt csak egyéjszakás kalandnak használ. Undorodom tőle. Miközben Kata tanárnő sorolta tovább a neveket megszólalt a jelzőcsengő és akkor már senki nem bírt magával. Péntek van, utolsó óra. Ilyenkor ki nem bír magával? Senki.
-Tanárnő! Mikorra kell a dolgozat? -Kérdezte a mögöttem ülő Aliz, aki próbálta a hangzavart túl ordibálni.
-Hétfőre! Szóval hétvégén álljatok neki, jó?
-Oké! -Ordibált vissza Aliz.
Megszólalt a kicsengő és mindenki elkezdett pakolni. Csak úgy túródtak ki az ajtón. Én inkább megvártam, hogy mindenki kimenjen.
-Hé, Blani! Nálad vagy nálam írjuk meg ezt a szart? -Jaj de jó! A napom fénypontja. Szívem csücske, Alex az. Leült mellém, mintha barátok lennénk.
-Nálam, nem szeretném betenni a lábam a házatokba. -Fintorogtam.
-Mert? Szép házunk van, de ezt tudod te is. -Vigyorgott.
-Tudom, de valószínű, hogy tele van a lányok elhagyott ruháival és egy csomó használt óvszerrel. Nem vagyok rá kíváncsi, bocs. -Néztem bele a szemébe és evvel azt akartam üzenni, hogy kopjon már le rólam végre.
-Hát ennek a fele igaz, de mindegy. Ha nem, akkor nem. Holnap három óra fele elmegyek hozzád, az úgy jó? -Húzta fel a jobb oldali szemöldökét.
-Aha. Ha változna a terv és mégis én mennék hozzád akkor majd rád írok Facebook-ón, oké?
-Oké. Akkor majd találkozunk Blani. Szia. -Vigyorgott. Felállt a székről és kisétált.
Vissza se szóltam. Inkább hányingerem lett tőle. Én is össze pakoltam és kisétáltam a teremből. A büfénél mentem ki, hogy oda köszönjek a pultosnak. Gábornak, aki a szerelmem. Kár, hogy nős, és, hogy már harminc éves is elmúlt. Kimentem a suliból és azt a bájgúnárt láttam meg. Szokásosan sok lány volt körülötte és mindegyik ujjongott. Én a suli ajtaja előtt álltam ők meg vagy tíz méterrel arrébb. De mégis elhallatszott hozzám az ujjongásuk és, hogy: "Jaj, olyan cuki vagy Alex!"
Nagyon cuki, mondhatom. Ch..A buszmegálló felé vettem az irányt. Átsétáltam a zebrán és a buszmegálló padjára telepedtem. Két perc múlva itt is volt a busz. Felszálltam, és oda mutattam a buszsofőrnek a bérletem. Lehuppantam az első ülésre és beültem az ablakhoz. Elővettem az mp3 lejátszóm és beledugtam a fülhallgatót. Lukas Graham - 7 years. A kedvenc zeném. Megnyugtat, vigasztal, támaszt nyújt és még a szövegét is imádom. A buszon ülve mindenféle zenét hallgattam és húsz perc múlva leszálltam. Körülbelül öt percre lakok a buszmegállótól, szerencsés vagyok. A fülhallgató még a fülemben volt és hallgattam tovább a zenét. Egészen hazáig. Amikor a kapunkhoz értem elővettem a kulcscsomómat. Megkerestem a kapu kulcsát aztán besétáltam. Utána a lakáskulcsot kerestem és kinyitottam a bejárati ajtót. Még senki nem volt otthon. Ilyenkor szeretek haza érni. Az öcsémnek edzése van, apa meg csak hatkor ér haza. Az előtérbe letettem a táskám és a konyhába vettem az irányt. Kerestem a tegnapi francia salátám maradékát és meg is találtam. Kivettem a hűtőből és a konyhafiókból kivettem egy villát. Beledöftem a salátával teli tálba és a nappaliba sétáltam. Bekapcsoltam a tévét és leültem a kanapéra, épp a Szívek doktora ment, amit imádok. Ez a két legjobb dolog. Enni és közben tévézni. Húsz percig néztem a tévét, tíz perc volt körülbelül, hogy megegyem a salátám. Aztán a vezetékes telefon megszólalt. Felálltam a kanapéból. Siettem a falhoz, mert oda volt felrakva a vezetékes telefon.
-Háló!
-Szia kicsim! Figyelj csak, ma nem megyek haza. Itt alszok Lauránál, tudod a titkárnőnél. Van pénz a szekrényemben, ott ahol az irataim vannak. Főzz valamit vagy rendeljetek gyors kaját. -Apa az. Megint valami egyéjszakás kaland, remek.
-Oké, apa. Majd rendelünk valamit.
-Jól van, akkor majd jövők holnap. Szia kicsim, imádlak.
-Én is apa, szia.
Nem hiszem el, apa olyan, mint..Mint Alex. Sosem fog felnőni, amióta anya elhagyta csak egyéjszakás kalandokból áll az élete. Mintha nem is ő lenne a családfő, hanem én. Mindig én csinálok reggelit az öcsémnek. Mindig én keltem fel őket. Mindig én főzök, ha mind a hárman itthon vagyunk. Nekem nem ez lenne a dolgom. Mérges lettem.
Kikapcsoltam a tévét és a nappali asztalára tettem az üres tálat. Felhúztam a szobámba, majdnem elestem a lépcsőn felfelé menet, amire még jobban bedühödtem. Lehet ennél is szarabb a napom? Bementem a szobámba és leültem az íróasztalhoz ahol a laptopom volt. Bekapcsoltam és egyből a Google-ba a Facebookot írtam be. Bejelentkeztem és láttam, hogy kettő üzenetem jött. Egyik Aliztól. Azt írta, hogy leírnám-e neki az angol házit. Igazából fogalmam se volt mi a házi belőle, így írtam neki valamit. A másik egy bizonyos Alex nevű személytől jött. Jaj, ne már. Elolvastam mit írt: Szia, Blani. Ma lesz egy kis buli, ha akarsz eljöhetsz. Persze, ha félsz bejönni a házamba akkor ne gyere.
Faszfej. Nem is írtam neki vissza. Inkább egész délután filmeket néztem. De mégis furdalt a kíváncsiság, hogy milyen lehet egy olyan buliba menni, ahol mindenki népszerű. Hét óra, talán benézek. Felkeltem az íróasztaltól és kerestem valami szebb ruhát. Végül a fehér Converse cipőmnél maradtam, egy fekete csőnadrággal és egy szürke testhez tapadó szürke felsőt. A gesztenye barna hajamat kiengedtem, enyhén hullámos volt most. (Mindig egyenes szokott lenni.) Nem sminkeltem ki magam. Gyorsan kisiettem a szobámból, hogy elérjem a buszt ami öt perc múlva indul a belvárosba. Igen, mi úgymond a külvárosba lakunk. Kerestem egy táskát és beleraktam a telefonom, a bérletem és az mp3 lejátszóm.
Lefutottam a lépcsőn a nappaliba az öcsém nézte a tévét. Fura, észre se vettem, hogy itthon van.
-Hova mész? -Kérdezte.
-Egy buliba. Nem soká jövök. Apa nem jön haza, de ha rendelni akarsz kaját akkor az íratós szekrényébe van pénz. -Mosolyogtam.
-Oké, akkor menj. Szia.
-Szia, Simon.
Kinyitottam a bejárati ajtót és a kaputól elkezdtem futni a buszmegállóig. Épp akkor ért oda a busz, gyorsan elővettem a bérletem. Lehuppantam ugyan úgy az első ülőhelyre és becsusszantam az ablakhoz. Elővettem az mp3 lejátszóm, amibe még benne volt a fülhallgató is. Bedugtam a fülembe és hallgattam a zenét. Húsz perc múlva leszálltam a központnál és a fő úton kezdtem el sétálni. (Persze, a járdán.) Lekanyarodtam egy kis utcán aminek a végén egy hatalmas ház volt. Két emeletes és vagy öt halószoba van benne, három fürdőszoba, egy konyha és még kitudja milyen helységek.Még soha nem láttam belülről, nekem is csak mesélték. Csengetnem sem kellett, nyitva volt a kapu és zenétől pezsgett a ház. Besétáltam a kapun és a kertbe sétáltam. Leültem a padra és nézelődtem, hogy hátha találok valaki ismerőst akivel jóba vagyok.
-Szia, hát eljöttél? -Köszöntöt Alex, a pad mellett állt. Alig bírta kiejteni a szavakat. Már hulla részeg volt, látszott rajta. Mégis honnan szerzett piát? Ez egy örök kérdés marad.
-Aha, miért is ne? Hol vannak a lányok akik mindig körül vesznek?
-Hát, lehánytam őket és most a fürdőbe vannak. -Röhögte el magát.
-Engem kérlek ne hány le, ez a kedvenc felsőm. -Mosolyogtam.
-Szerintem is jól áll, nagyobb benne a melled.
-De nyomorék vagy. Én léptem is. -Mit képzel? Ebből látszik, hogy a fiúk csak a lényeget nézik.
-Várj, ne menj. Bocs. -Sóhajtott egy nagyot. -Mondhatok neked valamit?
-Mondj. -Forgattam szemem. Alex leült mellém a padra és a kezét kezdte el bámulni.
-Meg akarom fektetni Alizt. Beszélsz vele, hogy mit gondol rólam? -Igen, elrontotta a pillanatot. Amikor azt hittem, hogy valami normális emberi dolog jön ki a száján tévedtem.
-Nem! Tudsz egy másodpercig nem a szexre gondolni? Csak egy másodperce, kérlek. -Háborodtam fel.
-Nem, akkor beszélsz vele? -Rám nézett pontosabban a szemembe. Láttam azt az úgy nevezett szikrát, mintha Aliztól nem csak egy egyéjszakást kalandot szeretne, hanem mást is.
-Aha, de úgy nézem pont ide jön. Szedd össze magad! -Fogtam meg két vállát és próbáltam kiegyenesíteni.
-Sziasztok, csatlakozhatok? -Kérdezte Aliz kedvesen. Oda sétált hozzánk és Alex mellett állt.
De akkor támadt egy ötletem.
Megcsókoltam Alexet. Tudom, hogy erre a lányok nagyon féltékenyek lesznek, és mivel láttam, hogy Aliznak is tetszik Alex így ezt a féltékenységi fegyvert bevetettem.
-Ne itt már! -Ordibált Aliz. Látszott rajta, hogy féltékeny, ugyan is félszemmel oda pillantottam Alizra.
Próbáltam elengedni Alex száját, de nem engedte. Igazából tényleg jól csókol. Aztán nagy nehezen sikerült abbahagynunk.
-Alex, annyira szemét vagy. Alizzal kellene foglalkoznod nem velem. -Ordibáltam neki, miközben felálltam. -Soha többé ne beszéljünk. -Rákacsintottam, ebből leszűrte, hogy ez egy taktika volt, mert vissza kacsintott.
Elmentem, de már nem volt kedvem bulizni. Ezért hazafele vettem az irányt. Gyűlölőm ezt a srácot, de lehet, hogy lesz egy normális csaja és megváltozik. Lassan kisétáltam a kapun és gyalog indultam haza. Nem volt kedvem buszozni.
Körülbelül egy óra múlva otthon voltam. Bementem a bejárati ajtón, de nem vettem le a cipőm. Igazából, soha nem vesszük le az előtérben a cipőt. A nappaliba sétáltam, az öcsém ült a kanapén és nézte a tévét. Pizzát evett közben. Leültem mellé.
-Hé öcsi, kérhetek? -Mosolyogtam.
-Aha, ott van.
Ettük a pizzát és közben a Ketrecharcot néztük. Jó kis pénteki esti szórakozás volt. Nekem így megfelelt. Jobb volt, mint Alex piás bulija. Jól tettem, hogy eljöttem onnan. Kit érdekel pár részeg gyerek akik épp egymást hányják le? Hát engem nem. Inkább tévézek az öcsémmel. Sokkal jobb itthon. Aztán a holnapi napot majd valahogy túlélem Alexel. Maximum öngyilkos leszek.
Álcázott szerelem/1. fejezet
2017-01-30
Hozzászólások (0)